Lábnyomok

- szia. mennyi az idő? - 16:10. mindjárt jön a busz. - köszi - és te egyedül!? - igen. - anyu? apu? - dolgoznak. - és a tesók? - nincsenek, de anyáék szeretnének. - és te is szeretnél? - kislányt, igeeen! - és milyen nevet adnál neki? - anyáét! - és anyát hogy hívják? - én…

nem akart engedelmeskedni.de megdörzsölték palackját, elő kellett vánszorognia, pedig benn már megszokta a kellemes, klimás kis zugát, ahol emberemlékezet óta élt, ahol színes párnák vették körül, és minden percét, feltéve ha nem hívták elő, semmittevéssel töltötte. most…

nem vagyok bolond. nem vagyok bolond. nem va-gyok bolond.  ismételgette B., hogy meggyőzze magát afelől, hogy a lepke nem beszélt igazat. miért is mondott volna igazat, minden, amit előadott, merő hazugság volt. tudta ezt B. nagyon jól. de egész este a lepke mondata…

dublinban a pontos idő 10:50. az idő borús, szeles. eső még nem esik. a felhők gyűlést tartanak. igen gyakran.  

magabiztosan csúszkáltam az összefüggő jégtakarón, tőlem nem messze alig féltucat ember kalimpált jelezve, hogy óvatosabban lépdeljek a befagyott tavon. hiába. levált egy darab az egészből, majd levált több, és levált az is, amelyen én álltam és távolodtam a többitől.…

"fájt neki. visszafojthatatlan vágy vezérelte, hogy megtegye. mégsem érezte, hogy elégtételt vett volna azon, aki azelőtt visszanézett rá a tükörből. mindent egyszerre és együtt csináltak, ha az egyik megmosolyogta a szomszéd házban lakó görnyedt hátú folyton…

majd. máskor. ha lesz. talán egy pár nap múlva, ki tudja. nekem most nincs...ági