nem akart engedelmeskedni.
de megdörzsölték palackját, elő kellett vánszorognia, pedig benn már megszokta a kellemes, klimás kis zugát, ahol emberemlékezet óta élt, ahol színes párnák vették körül, és minden percét, feltéve ha nem hívták elő, semmittevéssel töltötte. most mégis, mikor kiszólították őt, duzzogva jött elő és ahelyett, hogy a már megszokott mit parancsolsz édes gazdám kedves hanglejtésű kérdését tette volna föl, hányavetin szólt: mit akarsz?!
azon nyomban mintha nyakon öntötték volna, csurom vizes lett, alig bírta kitisztítani szemeit, hogy láthassa mi történt, mikor is újabb adag víz csurgott nyakára, ami tetőtől talpig eláztatta őt. a szaga kesernyés volt, amely azonnal a menekülésre kényszerítette, de hiába viaskodott, minden irányból kapott egy kis adaggal.
"bundás hol vagy? gyere ide!" hallatszott messziről egy gyermekhang.
ekkor a dzsin már fellélegezhetett, megtörölhette félszárazon maradt zsebkendőjével könnyesre áztatott szemét, lerúghatta lábáról felkunkorodó cipellőjét, és megkönnyebbülve leülhetett a földre. kereste palackját mindenfelé, minden apró zeg-zugát megnézte a bokros kertnek, amikor egy nagytestű, szőrös állat hangjaira lett figyelmes. épp a szeme előtt csaholt el szájában szorítva kedves hajlékát.
*nesi
