Az angyaloknak hosszú a hajuk és copfosak.
Bőrüléses kabrióban ülnek, hatalmas szárnyukat néha levetik és belelátnak az emberek gondolataiba.
Fekete-fehérek, amíg halandókká nem válnak, mert akkor beszíneződnek.
Helyey László hangján szólalnak meg és azt mondják, hogy "mikor a gyermek gyermek volt, karját lóbálva ment. patak helyett bőgő nagy folyót akart, s e tócsa helyett a tengert. mikor a gyermek gyermek volt, nem tudta, hogy ő gyermek. mindennek lelke volt még, s egy volt minden lélek..."
