jegyet váltottam. leültem.
néztem az emberek arcán a kétségbeesést. láttam, ahogy idegesen nyúlkálnak zsebkendőjükért, meglobogtatják, majd óvatosan összehajtják és finoman visszateszik zsebükbe. minden kar egyszerre mozgott, minden zsebkendő ugyanúgy libbent a telihold fényében.
fájdalmas zokogással, sírva-ríva megérkezett. az integetők sután emelték fel karjaikat, hogy megtöröljék egész nap igénybe vett, elnyűtt arcukat. mosoly nem volt ajkukon.
csak néha, el-elvétve surrant át a szél a vasúti síneken, meglobogtatta a várakozók zsebkendőjét, jelezve, hogy a hőség nem hagyhatja itt örökre a nyomát.
felrikkantott a hangosbemondó, hogy a kettesről azonnal indul.
én is mint mindenki csak a szélben reménykedtem, hogy majd az felkavarja a langy meleget, odébbsöpri, vagy ki tudja...
...elkergeti.
