mintha minden a visszájára fordult volna...
én jöttem, ők meg ugyanúgy ott ültek, mint minden reggel, csak az én irányom volt más. ők beszélgettek olyan dolgokról, hogy dolgozni kéne, meg pénzt keresni, én meg arra gondoltam, milyen jó lenne behunyni a szemem, és fel sem ébredni holnapig, hogy végre helyes irányban állhatnék a tengelyen, amikor a napfelkeltét az ágyamból nézhetem és napnyugtakor még az utcán sétálok.
nehéz szembenézni a hajnallal. nehéz nem dideregve küszködni a vassúlyú pillákkal. nehéz elbújni a fénytől, mikor minden ragyog.
miért is viaskodom?
hagyom. legyen.
