Para-frász-is
Ma nyirkos minden.
Álmom, a valóság
egy szárítókötélen lógó kabát
- mily csodás e metonímiám.
talán eltűnök én is,
hirtelen.
Felszívódom a betűkben
vagy elillanok, mint egy villanás,
mint nyárfalevelén játszó suhanás.
Az éjben, a ködlámpa fénye
a kémény füstjét okádja a hideg télbe,
kék, sárga összekent álmom elfogyasztva
fojtogat az eltitkolt malasztja,
hogy a metamorfózist holnapra halasztja…
-nes
