Ma láttam egy rókát.

Olyan igazi vöröset, mint a mesékben.

Mivel sötét volt, pontosabban esteledett először azt gondoltam, hogy ez egy kutya. Vagy macska. Mert egy városban nem élnek rókák… Ez köztudott... Sosem hittem volna, hogy egyik este, fél nyolc körül Lalit (az ebem) és engem egy róka fog bámulni a kastély árnyékában a lépcső mellett.

Hosszan néztük, figyeltük egymást. Loptam a távolságot. Jöttek-mentek kivilágított téglaalakú-vasak, de az idegen semmitől sem zavartatva mindaddig el nem tűnt, míg mellé nem dobtam egy követ. Nem találtam el, de elszaladt. Épp időben. Majdnem megszelídített. Pedig, de megsimogattam volna…

*nes*